Amikor az álmok iránytűként vezetnek
Van egy érdekes kettősség, amit az utóbbi időben újra és újra megtapasztalok – magamon is, és a hozzám fordulókon is. Ez a kettősség pedig így szól:
Vágyunk a változásra, álmodunk célokról, mégis sokszor annyira meg akarjuk valósítani őket, hogy pont ezzel akadályozzuk saját magunkat.
Valamikor én is úgy gondolom, hogy a célhoz vezető út egy jól megtervezett, lépésről lépésre végrehajtott projekt, amit ha fegyelmezetten végig viszek, akkor garantált a siker. És bár ez egy darabig működik, de észrevettem, hogy atúltervezés, a túlakarás, a görcsös kapaszkodás az elképzelt úthoz nemcsak fárasztó, hanem vakvágány is lehet.
Az álom cél jó – de nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzá
Hiszem, hogy szükség van álom célokra. Kell egy belső iránytű, ami segít fókuszálni, ami mozgásba hoz. De az utóbbi időben megtanultam azt is, hogy nem kell mindenáron irányítani az utat. Néha sokkal többre megyünk azzal, ha figyelünk – magunkra, a világra, a belső hangunkra.
Van úgy, hogy jön egy lehetőség, amit előre nem láttunk. Egy ajtó, amit észre sem veszünk, ha csak az előre megírt forgatókönyvünket olvassuk újra meg újra. Néha akkor haladunk igazán, ha merünk letérni az előre kijelölt ösvényről, és csak úgy... figyelni, jelen lenni, reagálni.
Megélni – nem elfojtani
Sokáig én is úgy működtem, hogy a negatív érzéseket szépen elfojtottam.
Úrinőhöz méltó módon viselkedtem – kifelé mosoly, belül meg:
"Majd megoldom. Nem mutatom ki. Túl leszek rajta."
Csakhogy ez a "nem mutatom ki" egy idő után elkezdett feszíteni belülről. És nem segített.
Az utóbbi időszak egyik legnagyobb felismerése számomra az volt, hogy nem gyengeség, hanem erő, ha megengedem magamnak az érzéseket. Nem kell mindent azonnal helyre tenni, nem kell mindig "jól lenni". Néha elég csak jelen lenni abban, ami éppen van.
Amikor megengedem magamnak, hogy megéljem – de nem hagyom, hogy beleragadjak – akkor valami felszabadul. Helyet csinálok az újnak. És ezzel együtt lazábban tudok jelen lenni, rugalmasabban tudok haladni. Már nem csak a cél lebeg a szemem előtt, hanem észreveszem a pillanat örömeit is. A kis eredményeket. A fejlődést. Önmagamat.
Könnyedebben, mégis hatékonyan
A nyári magazinban is erről írok – arról, hogyan tudunk könnyedén haladni, hogyan lehet a nyár energiáját arra használni, hogy feltöltődve, belső irányt követve lépjünk tovább. Mert néha a legnagyobb előrelépés nem a tökéletesen kivitelezett terv, hanem az, amikor ráérzünk, mikor jött el a lépés ideje – és meg is tesszük.
Ha van álmod, ne engedd el. De néha engedd el az elvárást, hogy pontosan hogyan és mikor kell megvalósulnia. Hidd el, a cél felé vezető út is lehet örömteli. Sőt, ha megtanulsz figyelni közben, lehet, hogy valami még jobbat találsz, mint amit elképzeltél.
Ha szeretnél ehhez kapcsolódóan inspirációt, gyakorlatokat és útmutatást kapni, nézd meg a Nyári motivációs magazinom, amit pont azért készítettem, hogy segítsen elindulni – vagy továbbmenni – lazábban, de mégis céltudatosan.
Tovább – tisztán, belülről fakadóan.