Változás és bizonytalanság – Miért olyan fárasztó most minden?

Az elmúlt hetekben mintha valami a levegőben lenne. Egyfajta feszültség, amit nem lehet pontosan megfogni, mégis ott van – a beszélgetések alattomos árnyékaként, a figyelem szétesésében, vagy épp abban, hogy sokan egyszerűen "nem érzik jól magukat a bőrükben".

Engem is elér ez a hangulat. Személy szerint egy átalakulás közepén járok: új irányokat keresek, régi dolgokat zárok le. A változás, amennyire szükséges és izgalmas, legalább annyira bizonytalan és kimerítő is tud lenni. És nem vagyok ezzel egyedül.

Mentorként gyakran hallom ezt az ügyfeleimtől is: 

"Tudom, hogy változnom kellene, de egyszerűen túl sok most minden."

"A jövő teljesen kiszámíthatatlan, és ez lebénít".

Mi történik bennünk, amikor változás van?

A változás alapvetően stresszhelyzet – még akkor is, ha pozitív. Az agyunk egyik legősibb része, az amygdala, az ismeretlent potenciális veszélyként értelmezi (LeDoux, 1996). Ez beindítja a stresszreakciókat, mert elveszíthetjük a kontroll érzetét – és ez az egyik legnehezebben viselhető élmény.

A pszichológiában ezt a köztes, "lebegő" állapotot liminális térnek nevezik: amikor a régi már nem működik, de az új még nem alakult ki. Ilyenkor a talaj kicsúszik a lábunk alól, és gyakori, hogy fáradékonyabbak, türelmetlenebbek vagyunk. Sokan ebben a fázisban hibásan értelmezik a saját reakcióikat, pedig ez nem gyengeség – ez természetes válasz a bizonytalanságra.

A bizonytalanság, mint szorongáskeltő tényező

A Uncertainty Intolerance Theory szerint az emberek eltérően viselik a bizonytalanságot. Azok, akik alacsonyan tolerálják, hajlamosabbak a szorongásra, halogatásra vagy akár a kontrollkényszerre (Dugas & Ladouceur, 2000).
Egy másik tanulmány szerint (Carleton, 2016) az ismeretlen események nagyobb stresszt váltanak ki, mint a negatív, de ismert következmények – vagyis az 

"inkább tudjam, hogy rossz lesz, mint ne tudjam, mi lesz"

működés nagyon is emberi.

Milyen válaszaink vannak?

A változással való megküzdésben három fő stratégiát figyelhetünk meg:

• Kontrollkeresés: rendszerezés, tervezés, információgyűjtés. Rövid távon segíthet, de könnyen túlzásba vihető.
• Elkerülés: halogatás, "mintha semmi sem történne" hozzáállás. Ez gyakran növeli a belső feszültséget.
• Kapcsolódás: beszélgetések, támogatás keresése. Ez az egyik legerősebb védőfaktor, mégis sokan háttérbe szorítják.

Mentorként/coachként azt látom és saját magamon is azt tapasztaltam, hogy az önreflexió és a tudatosítás ereje nagyon jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat egy ilyen időszakban is.

Sokszor a változás legnagyobb kihívása nem a konkrét döntés vagy cselekvés, hanem a belső bizonytalanság kibogozása.
Amikor az ügyfeleimmel dolgozom, mindig visszatérünk ezekhez az alapkérdésekhez (amiket magamnak is felteszek naplózásaim során):

• Mi változik most benned vagy körülötted?
• Mi az, ami leginkább bizonytalanságot okoz?
• Mitől félsz leginkább az ismeretlenben?
• Mire lenne szükséged ahhoz, hogy jobban viseld ezt az időszakot?

A válaszok gyakran egyszerűek – és mélyen emberiek. És ez az, amit érdemes észrevenni: a változás nem csak külső helyzet, hanem belső munka is.

5 gondolat, amit érdemes magaddal vinned ebből az írásból:

1. A feszültség nem a gyengeséged jele. A bizonytalanság természetesen aktiválja a stresszt.
2. A változás időszaka mindig fárasztóbb. Több energiát emészt fel a mentális alkalmazkodás.
3. Az önreflexió csökkenti a szorongást. Ha tudod, mi zajlik benned, kevésbé érzed magad sodródónak.
4. A beszélgetés támasz. Ne zárkózz el – mások hasonlót élhetnek át.
5. Nem baj, ha nem tudod pontosan, mi jön. Nem a bizonyosság a cél, hanem az, hogy meg tudd élni ezt az átmenetet is.

Felhasznált források:

• LeDoux, J. (1996). The Emotional Brain. Simon & Schuster.
• Dugas, M. J. & Ladouceur, R. (2000). Treatment of GAD: Targeting Intolerance of Uncertainty. Behavior Modification, 24(5), 635–657.
• Carleton, R. N. (2016). Into the unknown: A review and synthesis of contemporary models involving uncertainty. Journal of Anxiety Disorders, 39, 30–43.
• Bridges, W. (2004). Transitions: Making Sense of Life's Changes. Da Capo Press.