Képzeld el, hogy elhatározod: mostantól másképp fogsz élni. Megvan a "most elég!" pillanata, a lelkesedés, az első lépések. Aztán jön a valóság: a változás lassú, akadályokba ütközik, és a régi szokások makacsul visszahúznak. Ilyenkor sokan feladják.

Van egy érdekes kettősség, amit az utóbbi időben újra és újra megtapasztalok – magamon is, és a hozzám fordulókon is. Ez a kettősség pedig így szól:

És lehet, hogy most egy kicsit összeszorul a gyomrod, ha ránézel az év elején kitűzött céljaidra… Vagy lehet, hogy már rég nem rájuk se néztél.

Hogyan figyelj magadra ebben az időszakban?

A célkitűzés manapság szinte kötelező elem az önfejlesztésben. "Tűzd ki a célod!", "Tudd, mit akarsz!", "Légy fókuszált!" – szólnak a tanácsok. De mi van akkor, ha valaki éppen nem tudja, mit akar? Ha csak azt érzi, hogy valami nem jó, de nem látja, merre tovább? Jó hírem van: ez nem a kudarc jele – hanem egy nagyon fontos kiindulópont....

Neked is volt már olyan időszakod, amikor úgy érezted, csak sodródsz? Amikor nem tudod, mi lesz, mikor lesz, vagy hogy egyáltalán lesz-e valami, amire vársz?

Miért fontos, hogy a saját ítéleted szerint élj?

Ahhoz, hogy valami új születhessen, előbb valamit el kell engednünk. Talán ez a mondat foglalja össze legjobban a húsvéti ünnepkör mélyebb, spirituális üzenetét. A keresztény hagyományban a feltámadás előtt ott van a szenvedés, a halál – a teljes elengedés. De ez nemcsak vallási értelemben érvényes.

Az önismeret az első lépés a tudatos és boldog élet felé. Ha jobban megérted önmagad, könnyebben hozol döntéseket, jobban kezeled a stresszt, és elégedettebb leszel az életeddel. Fontos, hogy ismerjük magunkat, nem kell, hogy minden tetszen, de ahhoz, hogy változzunk ismernünk kell a kiinduló pontot. Kérdések segítenek ebben.